Farkasgyepű a Bakony egyik gyöngyszeme, a térség legtisztább levegőjű települése.

„Amint elhagyjuk Városlődön túl a Szamár hegy csúcsát, jobbról-balról őserdőbe jutunk. Bükkösbe, közel két méteres átmérőjű törzsökök, oszlopszerű faszálak, mint gyertya oly egyenesek, felnőve a magasságig. Óriási terebélyek, szabályos ágak és lombok, tele jóízű tüskés kütyüjű gesztenye gyümölccsel, ragyogó aranyfényű levelek. Az erdő rengeteg mélysége határtalan. A fák alja tiszta, se fű, se fa, se cserje, se gaz. Csak avarszőnyeg. Az ember lépése alig hallatszik. A teremtés előtti első nap csöndje az erdőben, csak valami madárzaj hallik néha-néha. Nagyvad ritkán jön az országút közelébe. Ily erdők között ballagott kocsink addig a falúig, melynek a neve Farkasgyepű.”
/Eötvös Károly/

Tartalom:

• Bevezetés
  
  
• Farkasgyepű rövid története 1753-ig
  
  
• • A település nevének eredete, változásai
  • A kezdetektől 1753-ig terjedő időszak
• 
  A népesség számának és összetételének változása
  
  
• • A betelepedés és körülményei
  • A XIX. század első felétől a Tüdőszanatórium létrehozásáig terjedő időszak jellemzői
  • A II. világháború hadi eseményeinek hatása
  • A kitelepítések
  • A XX. század második felének népmozgásai
• 
  A népesség megoszlása foglalkozási ágak szerint
  
  
• • Az ősi bakonyi foglalkozások
  • Gazdasági élet a XX. század első felében
  • Az államosítás után
• 
  Hitélet és közoktatás
  
  
• • A hitélet alakulása
  • A közoktatás helyzetének változásai
  • A közigazgatás változásai
  • Az infrastruktúra fejlődése
• 
  A Tüdőszanatórium és szerepe a falu életében
  
  
• Idegenforgalom
  
  
• • Az idegenforgalom történetének helyi jellegzetességei

Bevezetés

Farkasgyepű Veszprém megyében, Ajkától észak-keletre, Pápától délre, a 83-as számú főút mellett fekszik. A határában eredő Bodas- és Köves- patak völgyei között agyagos táblán nyugatról keletre haladva, tengerszint feletti magassága 330 m-ről 420 m-ig emelkedik. Ez utóbbi a Bodzás-tető, helyi névhasználatban „holler kipli vagy gipfel”. A környék vízfolyásokban rendkívül gazdag. Érdekessége a Csurgókút vízesés, mely a Köves-patak szintkülönbség- esése folytán jött létre. Nyolc forrás található a falu környékén. Mély, eróziós völgyekkel tagolt területének nagyobb részét ma is erdők borítják.

Az egész Dunántúli-középhegységben egyedül ezen az öreg-bakonyi területen vannak meg a feltételek (jelentős atlanti klímahatás, 700 mm-t meghaladó csapadék, és tekintélyesnek mondható tengerszint feletti magasság) a valódi montán bükkös zóna kialakulására. A bükk és bükkös erdők gyepszintje kora tavasszal virágpompás: hóvirág, medvehagyma és a különböző keltike fajok fordulnak elő leggyakrabban. A cserjék közül igen elterjedt a farkasboroszlán valamint az örökzöld babérboroszlán. A terület hazánk jó gombatermő vidékei közé tartozik. Ám mivel az itt fellelhető mintegy 800 gombafaj másutt is található, speciálisan bakonyi gombafajok nincsenek. A területen élő állatfajok számát 15-20000-re becsülik.

A vadászok és egykor a lakosság számára a legnagyobb jelentőséggel az apróvadak közül a nyúl, a fácán, a fogoly, az erdei szalonka, míg a nagyvadak közöl a szarvas, az őz, a vaddisznó, a dámszarvas és a muflon bírt, bír. Az éghajlat szubalpin jellegű, a hőmérséklet viszonylag kiegyenlítettnek mondható.

Farkasgyepű rövid története 1753-ig

A település nevének eredete, változásai

A megyei helytörténeti lexikon a falu nevét magyar eredetűnek tartja, és KISS L. (1988.) etimológiai szótárához hasonlóan feltételezi, hogy a farkas állatnév, valamint az ellene készített gyepű, sövény, mesterséges akadály vagy járhatatlanná tett határ összetételéből származik. GUTHEIL J. (1979.) nem zárja ki, hogy a név születése a mélyen tagolt határvédelmi rendszerrel kapcsolatos, s így a közeli avar kori temető és földvár földsáncának, gyepűjének emlékét őrzi. Az 1401. március 21-én kelt okirat (Veszprémi Káptalani), a környező területet jelöli ezzel a névvel, egész pontosan a Városlődi - erdő egy részét. Lehetséges ennek az átvétele a későbbiek során a település lakóinak részéről. (RÁCZ I. 1996.) A szájhagyomány megint más magyarázattal szolgál. Eszerint ugyanis a Bakonynak ezen a tájékán szép számmal éltek farkasok, s ezek mind a helybéli lakosságra, mind az átutazókra állandó veszélyt jelentettek. A déd- és üknagyapák emlékezete szerint az ideérkező utasok az erdőn áthaladván égő szalmakévéket dobáltak le a saroglyából maguk után, hogy ezzel elriasszák a rájuk leselkedő farkasokat. (ÁGH Z. 1978.) A farkasveszély az 1700-as évek elejére megszűnt. A Veszprém és Pápa között húzódó biztonságos, ám hosszabb ún. „királyi utat", mely a forrásokat érintette (Tapolcafő, Döbrönte, Mánczhegy, Borsodpuszta, Kislőd) immár le lehetett rövidíteni. Az erdőn már csak a szomjúság és éhség réme leselkedett az utazóra. Ennek elűzésére csárdát létesített az út mentén a Püspökség. Feladata volt, hogy az utas és lovai teljes ellátásban részesüljenek. Ebből származik a település néhány további elnevezése is: Csárda, Korcsmácska, Koplaló, Wirtshäuzl. Az első katonai térképen 1787-ben a települést Koplaló néven találjuk meg. Ugyanez a környező erdőrész neve is. Kérdéses, hogy a csárda melletti erdő a kiskocsmától, vagy a kiskocsma az erdőről kapta-e a nevét? Más magyarázat szerint a XVIII. század derekán az itt táborozó osztrák katonaságot nem bírta a csárda élelemmel ellátni. Legvalószínűbb azonban, hogy az erdőn átutazó, s a kiskocsmában megforduló utasok adták neki a Koplaló nevet, mert az nem tudta őket kiszolgálni, s ők kénytelenek voltak a következő, kb. 5-6 km-re lévő Jákói-, vagy Hajmári ­csárdáig koplalni. A Wirtshäuzl szó a helybéli német anyanyelvű lakosságtól származik s a Kiskocsma svábos megfelelője. A népesség növekedésével a Farkasgyepű megnevezés vált elterjedtté úgy az 1830-as évektől kezdődően, bár a többnevűség napjainkig fennmaradt.

Vissza a tartalomhoz

A kezdetektől 1753-ig terjedő időszak

Farkasgyepű környéke az emberi megtelepedésre kiválóan alkalmas vidékek egyike. Ennek bizonyítékai a késői bronzkorból származó, a Pörös erdőben lévő, ma is fellelhető halomsírok. Ezeket Magyarország Régészeti Topográfiájának 4. kötete részletesen is tárgyalja. A feltárások során csont, cserép, bronz-tű és csontmaradványokat is találtak. A dr. Mithay Sándor és Ilon Gábor által feltárt leletek a pápai Esterházy Károly Kastély és Tájmúzeum Gyűjteményében ma is megtalálhatók. A honfoglalást követően kialakuló államszervezet keretén belül Erdőispánságot hoztak létre a Bakonyban. Ez a később létrejött közigazgatási szervezettől függetlenül még sokáig működött. Az Erdőispánság székhelye Hölgykő várában volt, mely Csehbányától déli irányban néhány km-re fekszik. A terület mára beerdősült, de csekély falmaradványok így is fellelhetők itt. A XIV. századra bekövetkezett nagyarányú birtokadományozás és a közigazgatási szervezetek átalakítása következtében az Erdőispánságok szerepe alapjaiban megrendült. Hölgykő várát Nagy Lajos király 1378. március 17-én kelt alapítólevelében a Városlődön letelepült karthauzi szerzetesek kolostorának juttatta. 1555-ben, a Veszprémi Püspökség birtokába kerültek a földek, és aztán 390 éven át, 1945-ig a tulajdonukban maradtak. (NÉMETH P. 1966.)

Az 1753-as esztendő több okból is jelentős a település életében. Ekkor létesült az út menti csárda, s ekkor alapították Németbányán az üveghutát is. E huta beindulása következtében indult meg a benépesülés. A környező helységekből jöttek telepesek, akik a huta favágóiként keresték kenyerüket. A tarra vágott erdőből házhelyet, kevés földet, faanyagot kaptak a Püspökségtől, s itt építették fel házaikat is.

Vissza a tartalomhoz

A népesség számának és összetételének változása

A betelepedés és körülményei

Farkasgyepű, Német Öreg-Bányához hasonlóan, az 1785-ös, II. József-féle összeíráskor még nem volt önálló község, csak Várostődhöz tartozó prédium, puszta. Így lakóikat a városlődiekkel együtt írták össze. Nem szerepelnek a települések a németekkel betelepített községek 1773. évi névjegyzékében, a Lexikon Locorumban sem! (RÁCZ I. 1996.) Ezek alapján feltételezhető, hogy a Veszprémi Katolikus Püspökség és a lakosság közötti szokásos telepítési szerződés (lásd: Várostőd, Kislőd) azért nem készült el, mert első lakói nem betelepítettként, hanem a környező üveghuták ide építkezett munkásaiként kerültek ide. „...Farkasgyepű, Iharkút lakói a környékbeli községekből jöttek erdei munkára. Származási helyük ismeretlen...” Veszprémi Római Katolikus Püspökség Levéltára; Horváth N. levéltáros gyűjtése (1994.) Így Farkasgyepű lakosairól az első adatokat a városlődi római katolikus egyházi anyakönyvben találhatjuk. Ennek tanúsága szerint 1773 és 1807 között 32 gyermek szülelett. A környékről 1784-ben készült katonai felmérés térképe szerint a csárda mellett elsőként két zsellérház épült, melyeknek Weingartner György, illetve Tunhoffer György volt a lakója. A területet, mint filiálét a Veszprémi Püspök 1807-től Jákóhoz (ma Bakonyjákó) csatolta. Az átcsatolást követően a jákói születési anyakönyvbe innen bejegyzett gyermekek születési helyeként 1827-ig 2 esetben Kiskocsma, 6-6 esetben Koplaló, illetve Wirtshäuzl van bejegyezve. 1828-ban, az I. Ferenc által elrendelt népszámláláskor írják először össze önálló településként (lakott pusztaként) lakosait. A következő évi statisztikában Farkasgyepű 12 házas és 6 házatlan zsellérrel, valamint 55 lakosával szerepelt.

Vissza a tartalomhoz

A XIX. század első felétől a Tüdőszanatórium létrehozásáig terjedő időszak jellemzői

Az 1829-től kezdődő szakaszra a népesség számának lassú, de fokozatos növekedése volt a jellemző. Az állandóság egyik mutatója a már korábban, feltehetően 1825-ben megnyitott temető. Csábítóan hatott a püspöki erdőkben az erdőgazdasági tevékenység beindulása. Ennek központja 1832-től Németbányán volt, s a közelben végezhető munka lehetősége annyira felduzzasztotta a lakosság lélekszámát, hogy a farkasgyepűi telep 1863-ban hivatalosan is község lett, majd 1872-ben iskolát is kapott. Az eltartó képesség a korabeli viszonyok között úgy tűnik elérte felső határát. Az 1880-ban 305 főt számláló lakosság 1890-re 293 főre apadt. Ez a tendencia a környék más településeire is jellemző lehetett, hiszen beindult egy kisebb kivándorlási hullám. Nincs gabonatermesztésre lehetőség, emiatt a Püspökség Farkasgyepű és Németbánya lakói számára, a megmaradás és megélhetés érdekében, valamint a további kivándorlás megfékezésére a községek körül 25-25 hektár erdőterületet irtás céljára kihasított. (MÉSZÁROS GY. 1974.) Az intézkedés végrehajtását követően az életkörülmények javultak, így a népesség számában ismét egyenletes növekedés volt tapasztalható. A módosabbá válás kézzel fogható bizonyítéka a neogótikus templom 1909-es megépítése, illetve a falu emlékkeresztjének három évvel korábbi, 1906-os felállítása is. Az 1930-35 népszámláskor szembeötlik a lakosság számának ugrásszerű megnövekedése, szinte megduplázódása. Az 1920-35 384 fő 615-re emelkedett. Ennek egyértelmű oka az Erdei Iskola 1929-ben történő átadása volt. Az intézmény az elkövetkező időkben gyógyászati céllal működött (Tüdőszanatórium), lakó- és munkahelyek sokaságát biztosítva a helybeliek és idetelepültek számára. Az 1930-as, és a háború előestéjén 1941-ben közzétett statisztikai adatok állandóságról, stabilitásról tanúskodnak. Vallási hovatartozás tekintetében uralkodó maradt a római katolikus, számottevőnek mondható a református, elenyészőnek további három felekezet. Anyanyelvi téren a német és magyar lakosság 1930-ban még nagyjából azonos százalékban van jelen, 1941-re a németek száma megnő. Ebben nyilvánvaló aktuálpolitikai irányzatok tükröződnek vissza. Csökken a magyarul tudók száma is.

Vissza a tartalomhoz

A II. világháború hadi eseményeinek hatása

A településnek a II. világháború idején két utcája volt: a Fő utca, és az Új utca. A községhez tartozott, mint külterületi lakóhely a Püspökségi Gyümölcsös, valamint az Országos Gyermekvédő Liga erdei iskolája. Ez utóbbi a nyilas hatalomátvétel, 1944. október 15-e után bekerült a magyar hadtörténelembe. Az iskola épületeit ugyanis kiürítették és katonai célokra hasznosították. Ide költözött 1944. november 8-án Beregffy nyilas honvédelmi miniszter és a magyar fővezérség. A település rövidített neve a magyar hadparancsnok keltezéseiből "Gyepű 1." formában vált ismertté. November 16-tól a 3. magyar hadsereg parancsnoksága vette birtokba a pavilonokat. Az intézet udvarában munkaszolgálatosok bunkert, a környéken, Németbányán utat építettek, illetve javítottak. A front beérkezését megelőző időszakban a német Balck hadseregcsoport is itt, valamint a környező erdőben állomásozott. Távozásuk előtt az iskola egyik épületét nem tudni mi okból, de felrobbantották. Farkasgyepű szovjetek általi elfoglalása meglepetésszerűen történt. A faluban tartózkodó német parancsnokság s katonai alakulat járműveiket és felszerelésüket hátrahagyva az erdőn át Magyarpolány felé menekült. A szovjet földi alakulat váratlan irányú és gyors előretöréséről légiereje nem értesült. Ennek az lett a következménye, hogy légitámadást intéztek a már elfoglalt település ellen. A becsapódó lövedékek megöltek egy leánygyermeket (Reiner Katalin 7 éves) és három szovjet katonát, felgyújtottak 11 lakóházat, mely 19 család otthonául szolgált. A szovjet katonákat a templomkertben temették el, majd még ebben az évben, nyári exhumálásukat követően a pápai Alsóvárosi temetőbe szállították. A szovjet csapatok ideérte előtt a Városlőd irányából visszavonuló német alakulat magával hozta 7 bajtársának holttestét, akiket itt a temetőben hantoltak el. Később a helyi lakosság ezekre a sírokra rátemetkezett, így azok megsemmisültek. Egy, a bajtársai által az erdőszélen eltemetett katona sírját a lakók 1993-ig gondozták, amikor a német Hadisírokat Gondozó Szervezet, a környék többi német áldozatával egyetemben exhumáltatta, s Veszprémbe szállíttatta az ott létrehozott hősi temetőbe. Visszatérve Farkasgyepű lakóira, tudjuk, hogy 59 lakóházban 77 család lakott a háború kezdetén. Férfilakosságának egy része a német, másik fele a magyar hadseregben szolgált. A háború megtizedelte őket és a polgári lakosság köréből is több áldozatot szedett. Emléktáblájuk az 1. világháború hősökhöz hasonlóan a templom falán található.

Vissza a tartalomhoz

A kitelepítések

A magyar és német kormány 1944. április 17-én a sorsközösségre való hivatkozással megegyeztek abban, hogy minden magyarországi német 17-től 62 éves korig a háború időtartamára a hitleri véderő hadkötelezettsége alá tartozik. Besorozásukat pedig az SS, vagy a Wermacht fogja végrehajtani a helyi Volksbund segítségével. Eme egyezménynek egyenes következménye volt hazánk német anyanyelvű lakosságának kitelepítése Németországba, mely két szakaszban ment végbe. Az első szakasz 1944 decemberében zajlott le. Szervezői a Volksbund, a német hadsereg és a magyar nyilas hatóságok voltak. Célja voltaképpen a front elől a Német Birodalom területére való menekülés volt. Környékünkön, egész pontosan a bakonyjákói közjegyzőség területén, jelentős népmozgás volt tapasztalható. Ezzel a farkasgyepűi lakosság létszáma 558 főre esett vissza. Az önkéntesen kitelepültek nagyobb része még 1945-ben visszatért ugyan, de nemzethűség szempontjából az igazoló bizottság őket megbízhatatlannak minősítette, így 5 család kivételével a véglegesen kitelepítettek közé kerültek.A kérdés rendezését Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra bízták. 1945 tavaszán aztán a négy koalíciós párt megállapodott abban, hogy a Volksbund szervezetek és az SS tagjait fogják kitelepíteni, mintegy 200-220 ezer főt. Egyébiránt ezt nem is annyira a magyar, hanem sokkal inkább a csehszlovák kormányszervek szorgalmazták. Azzal az egyáltalán nem is titkolt szándékkal, hogy az innen távozó németek helyére telepíthessék át a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosságot. Farkasgyepű esetében aztán ennek kapcsán idegen betelepülés nem történt. A farkasgyepűi lakosságból 110 fő kitelepítésére került sor. Ez 23 családot jelentett, 2 személyt egyedül telepítettek ki. Az érintetteket csomagjaikkal együtt lovas kocsikon, karhatalmi kísérettel a kislődi MÁV állomásra szállították. A vagonokba történő berakodásuk előtt megtörtént még egy utolsó vizsgálat. Ennek során a betegeket, illetve a kitelepítési bizottság szerint nélkülözhetetleneket visszatartották, mentesítették, hazaküldték (16 fő).

Vissza a tartalomhoz

A XX. század második felének népmozgásai

A II. világháború veszteségei és a kitelepítések komoly törést okoztak a falu életében. A lakosok száma az 1941-es 627 főről, 1949-re 448 főre, csaknem 30%-kal esett vissza. A háborús károk gyors helyrehozatala, a környék települései közül elsőként megvalósuló villamosítás, a továbbra is működő Erdőgazdaság és Gyümölcsös, az újra beinduló Tüdőgyógyintézet munkahelyi lehetőségeivel, az erdő pedig szépségével, s megélhetést segítő ezernyi képességévei vonzotta az embereket. Az 1960-as, 70-es évek országszerte a falusi lakosság elvándorlásával, városokba költözésével jellemezhetők. Bányák, ipari üzemek kezdik meg működésüket, s egymást érik a nagy lakótelepi építkezések. Farkasgyepűről is erős elvándorlási hullám indul meg a környező városokba, Veszprémbe, Ajkára, Pápára, de szép számmal költöznek Budapestre is. Az 1970-es évektől aztán újra növekszik a népesség. Iharkúton ugyanis Kiss Albert tanító malacai napi portyájukról vörösre festett orral tértek haza. Hamar kiderült, hogy a falu határa jelentős külszínileg is fejthető bauxitvagyont rejt. Ez az ércvagyon közvetett úton aztán megnövelte Farkasgyepű lakóinak számát is. Iharkút felszámolása megkezdődött. A holtak exhumáltattak, s a németbányai temetőbe kerültek át. Az élőket pénzzel, vagy a bányavállalat által Farkasgyepűn épített házzal kárpótolták. Nyolc családdal nőtt így a település lakóinak száma. A "vörös föld" kitermelése jól fizetett, megérte ideköltözni, s a bányánál állást vállalni. A munkálatok folyamatossá, gördülékennyé és gazdaságossá tétele érdekében az 1970-es évek közepén Farkasgyepűn a Balatonalmádi Bauxitkutató Vállalat és a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat kirendeltségeket létesítettek. A 90-es évek elejére az iharkuti ércvagyont kibányászták, a munkahelyek és kirendeltségek megszűntek. Felszámolásra került a közeli gyümölcsös, új gazdát kapott az Erdőgazdaság, ahol jelentős létszámcsökkentésre került sor. Ezek az események vezettek az 1990-es mélyponthoz (381 fő). Azóta a fogyás megállt, sőt szolid mértékű növekedés tapasztalható a lakók számát illetőleg. Ennek legfőbb okaként az ide is elérő dezurbanizáció, és a beinduló idegenforgalom jelölhető meg. Jelenleg 393-an élnek Farkasgyepűn.

Vissza a tartalomhoz

A népesség megoszlása foglalkozási ágak szerint

Az ősi bakonyi foglalkozások

Az Öreg-Bakonynak eme részét emberemlékezet óta hatalmas erdőségek borítják. Az ősrengetegben csak elszórtan találkozhatunk a középkorban alapított településekkel. Az itt élők falvai ekkoriban egyes foglalkozási ágakra specializálódtak. Így például Szentgál a királyi vadászok, a mai Bakonyjákó egykori területén létesített Arda az erdőt őrzők és a legeltetés biztonságát felügyelők lakhelye volt a Bakonyi Erdőispánság idejében. Később, a törökök kiűzését követően kezdett a környék lassan benépesülni. Az új tulajdonos, a Veszprémi Püspökség kamatoztatni kívánta birtokait. Az erdő intenzívebb hasznosítása érdekében 1710-től kezdődően részben magyar, nagyobbrészt német és horvát telepeseket hozattak. Farkasgyepű környékén több üveghuta is létesült. A huták gyakran változtatták telephelyüket, mert az üvegkészítés rengeteg fa tüzelőanyagot igényelt. Az üzemek melletti erdőket a favágók így tarra vágták, majd továbbálltak. A Németbánya, Deutschütte, Német Öreg Bánya néven ismert település hutájának favágói voltak Farkasgyepű első lakói, akik a tarra vágott erdőrészen házhelyet, kevés földet, faanyagot kaptak az építkezéshez, letelepedéshez az 1750-es években. Ekkor indult be Kislőd határában a vashámor is, amely 1751-től 1795-ig működött. Alapanyaga főként a Farkasgyepű határában fekvő ún. Püspöknyiladék mentén ma is fellelhető érclukakból került az olvasztóba. Érdekesség, hogy a kifejtett vasérc nem is vasérc, hanem vasban dús pizolitos bauxit volt. Erről természetesen az olvasztároknak nem lehetett tudomásuk, hisz a bauxitot, mint önálló ércet csak 1821-től ismerik hazánkban. (SCHLEIER A. 1957.) A kor telepeseinek további foglalatosságaiból a hamuzsír, fakátrány és különböző faszerszámok készítése érdemel említést.

Azután az első magyar erdőtörvény (1791. LVI. tc.) megjelenése, a fa értékének megnövekedése és az üveghúzók bérleti díjának megemelkedése új helyzet elé állította a tulajdonos püspökséget, mely a Mária Terézia által elrendelt úrbéri összeíráskor 6389 kat.h. erdővel rendelkezett. (Ugyanekkor a Káptalannak 5527 kat.h. birtoka volt.) Németbányán erdészeti központot létesítettek a XIX. század elején, s ennek irányításával megindult az erdőgazdálkodás. Az üveghutáktól távolabbi erdőrészeken, így Magyarpolány mellett az előre kijelölt véghasználati területeken folyt a tervszerű fakitermelés. Egyébiránt az 1802. évi kamarai összeírás szerint a Püspökség legszebb erdeje Farkasgyepű környékén volt, melyben 2000 állatot legeltettek. Mezőgazdasági művelésre csak az irtásföldek voltak alkalmasak, melyek összesen alig tettek ki 200 hektárt. (RÁTZ 1. 1994.) Ezért a falu lakói kenyérkeresetük kiegészítése céljából, a városlődiek példáját követve gereblye-, fejsze-, kapa-, villanyelet, vagy éppenséggel favillát készítettek. Ezeket a pápai piacon értékesítették. A XIX. század második felének gazdasági tevékenységeire a településhez tartozó határrész földrajzi neveiből következtethetünk. A dűlőnevekből ítélve népszerű lehetett a mész-, a tégla, és a faszénégetés.

Vissza a tartalomhoz

Gazdasági élet a XX. század első felében

1896-ban a Veszprémi Püspökség az addig Németbányán működő erdőhivatalát Farkasgyepűre telepítette. Ekkor építették meg a püspöki üdülőt is, mely ma az erdészet központja. Az átköltözést Pollák Ferenc irányította, aki 1918-ban bekövetkezett haláláig irányította az erdészet munkáját. Utódja, és egyben a püspökség utolsó erdőtisztje id. Dobó Jenő volt, aki 1945-ig töltötte be ezt a tisztséget. A fakitermelés nagyüzemi jelleget öltött, munkalehetőségek sorát kínálva Farkasgyepű lakói számára. A nagyüzemesedés csalhatatlan jele az erdei iparvasút kiépítése volt. Ennek első szakaszát Dr. Rott Nándor püspök engedélyével egy Hirscfeld nevű bérlő építette 1918-19-ben. Nyomtávja 750mm, hosszúsága 10,6 km volt. Kezdetben a vonat Franciavágás MÁV állomás - Huszárokelőpuszta-Odvaskő-Királykapu-Németbánya-Kislőd MÁv állomás között húzódott. Létrehozásának fő célja Pápa város tüzelőellátásának biztosítása, valamint a véghasználatú fatömegek főközlekedési útvonalra juttatása volt. Hirscfeld bérletének lejárta után a Püspökség a kisvasutat leágaztatta Farkasgyepűig. Ettől kezdve az itt létesített, Lengyel Imre vezette fűrészüzem kiváló faanyaga is eljutott a nagyvasútra, ahol azt vagonokba rakva szállították tovább. Az erdei iparvasutat a német községekben, melyeken áthaladt "Snakl Po" - nak, csettegő vasútnak nevezték. Kezdetben gőzmozdony vontatta, majd egy ORENSTEIN és KOFFEL gyártmányú motor­mozdony szállította a faanyagot kifogástalan üzembiztonsággal.

Sajnos a kisvasutat a Pápai Magas-Bakony Erdőgazdaság 1965 után megszüntette, felszámolta, a kirándulók legnagyobb bánatára. Tiltakozásuk ellenére a nyári üzemeltetését is leállították, a síneket felszedték. Leginkább a pápai diákság sajnálta megszűnését. Mondják, hogy akik egyszer is végigutaztak a vonalon, és megismerkedhettek a Bakony vadregényes tájaival, szépségeivel, életük végéig nosztalgiával gondoltak vissza rá. Az erdő adta Farkasgyepű számára a legtöbb munkalehetőséget. A 615 lakos közül 34% volt kereső, s ebből a mező-, illetve erdő gazdaságban 173 -an dolgoztak, ami a keresők 81,2%-át adja!.

A honi vadászok körében híres volt a környék erdeinek állatvilága. Számukra fizetővendég-szolgálat kezdte meg működését a településen. A két világháború közti időszak munkalehetőségeinek számát növelte a Püspökség által 1939-ben 100 katasztrális holdon létrehozott gyümölcsöskert is. Sokan a megélhetés érdekében több tevékenységet is folytattak. A többség még a II. világháború ideje alatt is napszámból, földművelésből élt. Ennek az volt az oka, hogy kicsi, pár holdas gazdaságuk jövedelméből nem tudták családjukat eltartani. Az erdészetnél és a csemetekertben napi 60-70 fillérért is dolgoztak. Ezen kívül a fűrésztelepen segédmunkára volt lehetőségük, természetesen a háztáji ellátása után. A lányok napszámért a csemetekertben, a fiúk cselédnek elszegődve Tapolcafőn, vagy más Pápa melletti falvakban hasznosították magukat. A munkabíró férfiak jelentős része nyáron kaszával, részesaratóként kereste meg a család évi gabonaszükségletét. Ősszel és télen viszont favágó csapatokban döntötték a bakonyi ősrengeteg szálfáit. Favágás után az erdészettől illetményfát kaptak, melynek egy részét a piacon eladták, a többit tüzelőnek elhasználták.

Vissza a tartalomhoz

Az államosítás után

1945-ben az erdészetet, 1952-ben a gyümölcsöst államosították. A földreform során igénybe vettek a Püspökség birtokából 296 kat.holdat, az elkobzott és elosztott volksbund földek nagysága 93 kat.hold volt. Azután tekintettel a falu határában lévő kevés szántóföldre, és hogy azon célszerű nagyüzemi gazdálkodást nem lehetett volna folytatni, a járási közigazgatási és politikai szervek nem kezdeményezték termelőszövetkezet alakítását. A földtulajdonosok egy része a gyümölcsös bővítéséhez a Városlődi Állami Gazdaságnak ajánlotta fel magánbirtokát, csak a háztáji földeket fenntartva a maga számára. Farkasgyepű területéhez ekkor, és napjainkban is 1740 kat. hold (1006 hektár) nagyságú föld tartozott. Ennek túlnyomó többségét, 1228 kat. holdat, azaz az összes terület 70%-át borította erdő. A maradék 30%, 512 kat. hold volt alkalmas erdőgazdaságon kívüli mezőgazdasági termelésre. Ez a tényező végig meghatározó a népesség foglalkoztatottsága, megélhetése szempontjából.

Így aztán a lakosság nagy része, mint korábban is az erdészetnél, állami gazdaságnál, vagy a Tüdőgyógyintézetben helyezkedett el. (ÁGH Z. 1978.) A hatvanas évekig a faluban a munkalehetőségek száma egyre nőtt. Az erdészet kezelésébe került az Esterházy uradalom, és a Zirci Apátság erdeje, Szentgál, Magyarpolány, Ganna települések közbirtokossági erdeivel egyetemben. Területe 5700 hektárosra duzzadt. A kitermelt fa mennyisége a hetvenes évekre 22 000 m3 –ről 40 000 m3 –re emelkedett. A prosperáló vállalat nagyarányú gépesítésbe kezdett, ami feleslegessé tett jó néhány munkáskezet. Vonzóak voltak a városi élet által kínált lehetőségek is, így bár a munkanélküliség már csak a szocialista rendszer jellegéből adódóan sem jelentkezett, nagyarányú elvándorlás indult meg. 1980-ra aztán ismét minden a visszájára fordult. Beindult az öntözőrendszeres ágyásokkal ellátott, vörösfenyőt, lucfenyőt és bükköt nevelő csemetekert. Az iharkúti bauxitvagyon miatt, pedig a településre költözött a Balatoni Bauxitkutató Vállalat és a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat kirendeltsége. Az 1980-as adatok szerint a foglalkoztatottság 55%-os! További 20% az inaktív keresők száma, és csak 25 % az eltartott.

Vissza a tartalomhoz

Hitélet és közoktatás

A hitélet alakulása

Farkasgyepűt benépesülése óta döntően a hitükhöz hű és ahhoz ragaszkodó németek és magyarok lakták, lakják. A XIX. század fordulóján a híveknek az iskola épületében volt imatermük. A templomtornyot a harangláb helyettesítette. Ennek két kis harangja hívta imára a falu népét, jelezte számukra a delet, s kísérte ki a halottakat utolsó útjukra, az 1825-ben megnyitott és az óta is meglévő temetőbe. A Bakonyjákón 1811-ben elkészült templom nemcsak a helybelieknek épült, hanem a környék jobbágyai, valamint az üveghuták munkásai számára is. Csaknem száz esztendeig jártak ide istentiszteletre Farkasgyepűről is. A farkasgyepűi templomot báró Hornig Károly veszprémi püspök, egyben a település földesura építtette. Tervezője Wajta Adolf építész, kivitelezői Gerle József és Gerle Károly kardosréti kőművesmester-testvérpár voltak. Az oltárképet, melynek témája: "A gyermeket váró Mária meglátogatja testvérét Erzsébetet" Steiner Rudolf festette. Az épület kőanyagát helyben termelték ki. A torony küszöbszintjének tengerszint feletti magassága 384 méter. Bejárata felett az építtető püspök színes címere látható. Belsejében az I. és II. világháborúban elesett hősök, polgári áldozatok márványemléktáblái találhatók (ÁGH Z. 1978.)

A templomot maga Hornig Károly püspök áldotta meg 1909. július 1-jén. Az I. világháború alatt az ország templomaiból elvitték a harangok egy részét, hogy ágyúkat öntsenek belőle. Ez a sors jutott osztályrészül a farkasgyepűi templomtorony és harangláb egy-egy harangjának is. A templomszentelés tiszteletére minden év július 2-án Sarlós Boldogasszony napján tartanak búcsút. Ezt megelőzően a falunak Szent Márton volt a védőszentje. Így aztán november 11-én is van egy búcsú. A II. világháború után hosszú évtizedekig az volt a gyakorlat, hogy a jákói plébános csak a két búcsú napján szolgáltatott Farkasgyepűn misét. Az utóbbi évtizedekben azonban már minden vasár- és ünnepnapon járhatnak a hívek istentiszteletre. Lelki gondozásukat 1979. áprilisa óta Mátrai Brúnó bakonyjákói esperes plébános végzi. A lakosság magáénak érzi a templomot. 1975-ben megoldották a fűtését, majd később a többszöri újrafestését. A hősök márvány tábláinak felállításához is anyagi segítséget nyújtottak. A római katolikus vallás, a telepítő ősök vallása domináns jellegű. A leszármazottak őrzik hitüket, a betelepültek pedig döntő többségükben asszimilálódtak.

Vissza a tartalomhoz

A közoktatás helyzetének változásai

Farkasgyepű 1872-ben kapott katolikus elemi népiskolát. Tanulói a Veszprémi Püspökség Levéltárában őrzött Sematizmus szerint 1853 és 1871 között a jákói körzeti katolikus elemi iskolába jártak. Létszámuk évente 26 és 38 fő között változott. Az új iskola beindulásakor az 1872/73-as tanévben 28 fő kezdte meg helyben a tanulmányokat. Első tanítója, Messzelhauzer 1872-1891 között meglehetősen mostoha anyagi körülmények között végezte munkáját. Az iskolamúzeumban őrzött, a királyi tanfelügyelőnek címzett, 1880-as keltezésű levelében, - melyben egy a magyar nyelv tanulását szolgáló nyári tanfolyam alól kéri felmentését - így ír erről:

„…épp akkor … országszerte az aratás megkezdődött, mi az ő életfenntartását is képezi nagy számú családját hogy eltarthassa magának kell az aratást elvégezni. Napszámost nem fogadhatott, mivel maga is a nemzet napszámosa”. A XIX. században a legmagasabb az 1879/80-as tanévben volt a tanulók létszáma 49 fővel.

Ez az első iskola, amely a Fő utca 36 szám alatt működött, jelenleg magántulajdonban van, ebből lett egykor a tanítói lakás. Helyette a Veszprémi Püspökség építtetett új iskolát, 1912-es tanévkezdéssel, 61 tanulóval, ifj. Polczer József tanító irányításával, aki 1914-ben hősi halált halt. A faluban 65 éven keresztül, 1947-ig működött az önálló katolikus elemi iskola. Legtöbben, az ismétlősökkel együtt 78-an az 1941/42-es tanévben jártak ide. Amíg egyházi tulajdonú volt az intézmény, a tanulók létszámától függetlenül egy pedagógus tanított, teljesen osztatlan formában. Az iskola 1948-as államosítását követően a fenntartók már 2 tanerőt alkalmaztak, és új padokat, asztalokat, szekrényeket, valamint egy 17 mm-es hangosfilm-vetítőgépet kapott. Ez utóbbi segítségével heti 2 vetítéssel beindult a helyi filmszínház. Az 1948-as kitelepítést követően jelentősen lecsökkent a tanulók létszáma. A beiratkozott alsósok mindössze 12-en voltak. Ez a létszám aztán nemhogy emelkedett volna, inkább tartósan a minimum alá csökkent. A Koszoru Imre pedagógus által oktatott felsősöket 1963-tól Bakonyjákóra körzetesítették. Az alsósok Kuszoruné Fehér Edit tanítónő irányításával 1977-ig még Farkasgyepűn tanulhattak, majd ők is követték a felsősöket. Ezzel az iskolai oktatás a településen megszűnt. A 2003/2004-es tanévben 36 farkasgyepűi tanuló jár át a jákói iskolába.

Vissza a tartalomhoz

A közigazgatás változásai

• A terület a honfoglalást követően a Bakonyi Erdőispánsághoz tartozott.
• 
  1378-ban Nagy Lajos birtokadományként a Városlődre települt karthauzi szerzeteseknek jutatta.
• 
  1555-tól a veszprémi Püspökség kapta meg a vidéket.
• 
  1753-tól a környező üveghuták dolgozóinak telepe.
• 
  1863-ban hivatalosan község lett. Egészen 1950-ig Németbányával és Iharkúttal a Bakonyjákói Közjegyzőséghez tartozott.
• 
  Farkasgyepű 1950. október 22-e után önálló helyi tanácsot, a tanács pedig végrehajtó bizottságot választott. Ez ebben a formában 1966. január 31-ig működött.
• 
  A Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1966. február 1-jei hatállyal elrendelte Bakonyjákó Közös Községi Tanács területének Farkasgyepű önálló községi tanácsának területével való kiegészítését. A közös tanács illetősége ezt követően Bakonyjákó, Farkasgyepű, Iharkút és Németbánya községekre terjedt ki. Ezek közül Iharkút 1981. december 31-i hatállyal megszűnt.
• 
  A közigazgatási hovatartozás 1990-ben, az önkormányzati választások után megváltozott. Ettől kezdve a községet képviselőtestület - élén a polgármesterrel és a jegyzővel - irányítja. Első polgármestere Tímár György erdőmérnök, majd lemondását követően Szabadics Károly lett, 1994 óta folyamatosan ifjú Csöbör Károly tölti be ezt a tisztséget. (CSÖBÖR K. 2003.)

Vissza a tartalomhoz

Az infrastruktúra fejlődése

Farkasgyepűn az első lakóházak a csárda mellett jelentek meg, még a XVIII. század végén. Az 1787-ben a környékről készült polgári kataszteri térképen a Koplaló mellett már 11 lakóházra, vagy kimért házhelyre utaló jelek találhatók (RÁ TZ 1. 1994.) Az 1. Ferenc által elrendelt összeíráskor 12 lakóházat jegyeztek fel, melyek száma 19l0-re 58-ra nőtt.

A II. világháború alatt, mint említettem szovjet foszforos lövedékektől 17 ház leégett. Ekkor a falu kétutcás település volt. Az újjáépítést két dolog hátráltatta. Az egyik a kitelepítéseket követő bizonytalanság állapota, majd a kedélyek lecsillapultával a rosszul értelmezett hagyománytisztelet. Nehezen ment át a hatóságok javaslata a köztudatba, amely a szalmatetős, kicsiny bakonyi házak helyén nagyobb és komfortosabb lakóházak építését szorgalmazta. Úttörőnek számított Rajki Mátyás asztalosmester, akinek portáját kezdetben sokan túl nagynak, díszesnek találták. Aztán hamarosan gomba módra nőttek ki a földből a 3-4 szobás, emeletes, parkettás, csempézett fürdőszobával ellátott házak, s a komfort teljesen természetessé vált.

Az 1949-ben 55 házas falu a hatvanas években 72, 1993-ban, pedig 137 lakóépülettel rendelkezett. A 2003. évi állapot, pedig a következő: Belterületen található 134 lakóegység 359 lakossal, külterületen 14 lakóegység 34 lakóval. Utcái: Petőfi S., Iharkút, Ifjúság, Kossuth, Hunyadi, Páfrány, Boroszlán, Jókai.

A falu villamosításának körülményei kalandosnak mondhatók. Az 1945-ben, a környékbeli erdőkben állomásozó szovjet csapatok elsősorban a fejvesztve menekülő németek által hátrahagyott műszaki felszerelések felhasználásával vezették be a villanyt a házakba és a Tüdőgyógyintézet területére is. Egy évvel később aztán az ÉDÁSZ vállalat dolgozói a felmerülő hibákat kijavították, a rendszert úgymond legalizálták. A település az országos vasúti forgalommal csak erdei kisvasútja révén tartott fenn időlegesen kapcsolatot. Jelenleg a legközelebbi állomás 8 km-re, Városlődön található, míg a már a fővonalakhoz tartozó Pápa vasútállomása 25 km-re van. Sokkal jobb a helyzet a közúti közlekedés terén, Farkasgyepűn halad át a Veszprémet Pápával, illetve Győrrel összekötő 83-as számú főközlekedési útvonal.

Ezen 1925 óta van autóbusz közlekedés. Az első Rába fapados buszok naponta 2 járat­párban szállították az utasokat Veszprém és Pápa között. Napjainkban a járatok száma 27. Távolsági járatok segítségével Budapest, Szeged, Dunaújváros, Keszthely, Székesfehérvár, Sopron, nemzetközi járatain Bécs, Dunaszerdahely, Arad és Varasd is elérhető. 1951. december 31-én adták át a törpe vízművet. Ez igazi áldás volt a falu számára. Előtte ugyanis, a megtelepedés óta, a lakók télen-nyáron a falutól 500 m-re, a völgyben lévő forrásból, majd a XX. század elejétől négy tekerős kútból kézben és vállon hordták az iváshoz, főzéshez, mosáshoz való vizet. Vízvezeték csak az erdei iskolában, valamint gravitációs megoldással az erdész- és tanítói lakásokhoz volt addig bekötve. A csatornahálózat átadására 2002-ben került sor. Farkasgyepű önálló postakirendeltsége csak 1954 óta működik. Korábban Városlőd volt az u.p. azaz az utolsó posta, onnan hozták, oda vitték a küldeményeket. Legendás postása Hock Péter apró termetévei és óriási táskájával 30 éven keresztül nap mint nap megtette gyalog a Városlődre és vissza vezető 8-8 km-es utat. Ez télen a hidegben, az eltakarítatlan behavazott úton, és nyáron a rekkenő hőségben bizony óriási teljesítmény volt. A Soproni Távközlési Igazgatóság a községháza udvarában, 1993-ban crossbar telefonerősítő állomást létesített, a Westel pedig a Tüdőszanatórium mellett állított fel adótornyot, így a település elérhetősége teljesen megoldódott.

Vissza a tartalomhoz

A Tüdőszanatórium és szerepe a falu életében

Farkasgyepű jó levegőjének gyógyító hatását már a XX. század elején felismerték. Az ide telepített Erdei Iskolában városi gyerekek ezrei találtak gyógyulást légzőszervi panaszaikra. Ezzel a település egy csapásra országos ismeretségre tett szert. A hírnéven túl azonban sokkal nagyobb szerepe van a gyógyintézetnek a falu életében! A kezdetektől falufenntartó erőként funkcionáló erdőhöz hasonlóan a helyiek megélhetésének, a megmaradásának fő forrása lett. Munkát kínált a 30-as évek gazdasági válságának idején, a II. világháború pusztításai után, majd a bauxitbánya bezárását követően is. Óriási részt vállal abból, hogy ma már a területfejlesztés kerülhet szóba Farkasgyepűn, s nem a környékbeli települések - Kislőd, Németbánya, Csehbánya - elnéptelenedési gondjaival kell küzdeniük. Emellett az ország jórészt az itt dolgozók odaadó munkájának, szakértelmének, s az intézmény fekvéséből adódó ideális körülményeinek köszönheti a morbus hungaricus leküzdését, felszámolását.

Vissza a tartalomhoz

Idegenforgalom

Az idegenforgalom történetének helyi jellegzetességei

Ez a település mintha vendégfogadásra született volna. Közlekedésföldrajzi helyzete, múltja, környezetének szépsége, jó levegője mind-mind erre predesztinálja. Megalakulása is vendéglátáshoz kötődik, bár a már említett csárda Koplaló elnevezése bizonyos hiányosságra utal. Aztán a XIX. század közepére elhíresült a kocsma, hiszen gyakori vendége volt a híres bakonyi betyár Savanyú Jóska és bandája. A szájhagyomány szerint a betyároknak a polányi faluszélen található malomban a molnárné főzött. Aztán ha a kompániának jó kedve kerekedett átruccantak Farkasgyepűre inni és mulatni. A csárda mestergerendáján volt látható a betyárjelvény: fokossal ütött kör, körülötte hegyes háromszög alakú napsugarakkal, közepén az S.J. monogrammal. A lakásnak átalakított épület sajnos 1960-ban leégett, s a gerenda a jelvénnyel együtt a tűz martalékává vált. (ÁGH. Z. 1978.) A valódi idegenforgalom kezdetei a két világháború közötti időre tehetők. Két dolog volt, ami először ide hozta a látogatókat. Az egyiknek a tüdőbeteg gyermekek számára létrehozott szanatórium tekinthető. A kiváló gyógyító hatású szubalpin levegőn tett pihentető séták, a csend vagy épp a madárdal, a nyugalom csodát műveltek. Örömmel tértek ide vissza a meggyógyult kis betegek, illetve az őket meglátogató szülők a későbbi évek során is. Fogadásukra, ellátásukra a faluban fizetővendég-szolgálat kezdte meg működését. A térség szépségének jó hírverői voltak a Csurgókút környékén évről évre megjelenő, ott táborozó cserkészcsapatok is. A fizetővendég-szolgálat a II. világháború alatt megszűnt, s aztán sem éledt újjá. Érdeklődés ugyan lett volna Farkasgyepű iránt, ám az étkeztetés megoldatlansága riasztóan hatott. A legnevesebb itt pihenő személyek - Ágh Zoltán családjának 1920-tól vezetett vendégkönyve szerint - Aba-Novák Vilmos festő és Germanusz Gyula professzor voltak.

A másik komoly vonzerőt az erdő- és vadgazdálkodás jelentette. Az itt tevékenykedő erdészek szakértelme mind a faállomány, mind a vadászat rejtelmeinek irányában legendás volt. Csodás látványként maradt ránk a 83-as főutat több kilométer hosszan kísérő, tavasszal virágba boruló gesztenyefák sora, melyet Ircsik György erdész telepített, még 1910-ben. Híresek az erdők vadállományukról. Szarvas, őz, vaddisznó van bőven. Ekkoriban itt vadászott Kittenberger Kálmán híres afrikakutatónk és vadászunk. Pollák Ferenc erdész megpróbálkozott a Fácános erdőben a fácánok betelepítésével is. Sajnos eredménytelenül, mert a rókák hamarosan kipusztították őket. Szép színfolt volt tavasszal a szalonkák húzása. Ez egyben az ifjú vadászok vizsgája volt, hiszen ez a madár olyan gyors röptű, hogy csak a legbiztosabb kezű puskások tudják leszedni. Nagy elismerés érte 1936. augusztus 27-én a helyi erdészetet. A Magyarországon rendezett Erdészeti Világkongresszus résztvevői a teljes napot itt töltöttek. A kongresszus főrendezője Dr. Róth Gyula a Soproni Erdészeti Főiskola híres professzora az általa itt beállított kísérleteket mutatta be nagy sikerrel a világ öt földrészéből összejött 80 szakembernek. (MÉSZÁROS Gy. 1974.) A turizmusra a II. világháború alatt, és az azt követő években mostoha idők jártak. Az 1960-as évektől kezdődik országos szinten és helyben is a természet újbóli felfedezése. A szinte tömegesen érkező vendégek kulturált fogadására, vendéglátására fel kellett készülni Farkasgyepűn is. Ezt több lépcsőben ugyan, de sikerült megvalósítani:

• villamosítás, közúthálózat, vízellátás stb.
• 1966-ban autós camping épült,
• Nimród kisvendéglő és előtte autóparkoló 1976-1980,
• 140 vendég elhelyezésére alkalmas Boroszlán Motel átadására 1978-ban került sor,
• Még ugyanebben az évben az Országos Természetvédelmi Hivatal 365 hektárt védetté nyilvánított,
• Ugyancsak arborétum lett a szanatórium parkja is.

Szépen meg is növekedett az idelátogatók száma. Az erdő szépsége, a jó gombázási lehetőségek tavasztól őszig vonzóak a turisták számára. Télen a síelés és szánkózás szerelmesei hódolhatnak kedvtelésüknek. 1994. januárjában például a falu környékét 80 cm-es hó borította. A távlati tervekben sífelvonó létesítése is szerepel.

Kedvező tendenciát jelentett Farkasgyepű számára az állandó üdülőházak építése is. 1965-­ben jelentkezett először ilyen jellegű igény, s 1967-ben a Veszprém megyei Idegenforgalmi Hivatal, a Pápai Járási Hivatal és a Bakonyi Intéző Bizottság előterjesztésére hétvégi üdülőtelep létesítését kezdeményezték. Első alkalommal a tanács vezetői 40 telekigényt elégítettek ki a község belterülete és a Koplaló nevű erdőrész között. A szerény területi lehetőségeket figyelembe véve a kérelmezők ekkor csak 50-50 négyszögöl nagyságú területet kaptak. Ma 53 üdülő és 10 üdülőként használt lakóház szolgálja a Bakony szerelmeseinek pihenését és nyugalmát. A tulajdonosok zömmel nyugdíjasok, akiknek az erdő virágai, a gyepűi táj szépítette, szépíti meg életük alkonyát. Állandó lakhelyüket tekintve, vannak köztük budapesti, pápai, ajkai, veszprémi polgárok, de német, osztrák, belga, svájci, holland és svéd állampolgárok is. 2002-ben a Polgármesteri Hivatal megrendelésére elkészült Farkasgyepű településrendezési- és szerkezeti terve. Ennek alapján a település jövőjének egyik, ha nem a legfontosabb pillére az idegenforgalom lenne.

Újabb telkek kerülnek majd kimérésre a Határérő-dűlő irányában, a Köves patak völgyének környékén. Az elképzelések szerint itt egyfajta bakonyias és modern építészeti elemeket ötvöző épületcsoport készülne. A skanzen-szerű házak között a Köves-patak elgátolásával és fel duzzasztásával halastó létesülne, szabadidőparkkal és játszótérrel kiegészülve. (IFJ: CSOBÖR K. 2003.).

Vissza a tartalomhoz

Öszeállította: Krettinger János Derczó Tibor: AZ ERDŐ ÉS A TŰDŐSZANATÓRIUM NÉPESSÉGMEGTARTÓ SZEREPE FARKASGYEPŰ ÉLETÉBEN című diplomadolgozatából.